2024 végéig új in-ovo nem-meghatározó technológiát vezetnek be az USA két tojásipari vállalatánál.
A Cheggy nevű gépezet képes óránként mintegy 25.000 tojást analizálni és a csirkeembriók nemét azonosítani, fejlett hiperspektrális képalkotási technológia segítségével.
A német EW csoport tagja, az Agri Advanced Technologies (ATT) innovációja kis- és nagyüzemi termeléshez egyaránt használható, már telepítették 3 ország (Franciaország, Németország és Olaszország) összesen hét vállalatánál.
A módszer alkalmazása hozzájárulhat a tojásipar állatjóléti és fenntarthatósági törekvéseihez.
A legtöbb USA tojástermelő megkérdőjelezi, hogy az ágazat készen áll-e az in-ovo technológia alkalmazására és hogy a fogyasztók hajlandók lesznek-e a feltehetően drágább tojás megvásárlására.
Az USA-ban ugyanakkor szinte már az összes nagyobb kereskedelmi- és élelmiszergyártó vállalat vállalást tett, hogy tojásaik egy bizonyos (eltérő arány) részét, meghatározott (eltérő) időpontig ketrecmentes termelésből fogja beszerezni.
A tojásipar in-ovo nem-meghatározása néhány éve Németországban irányította a figyelmet az állatkertek és a tojásipar összefonódására.
Amikor Németországban betiltották a hím csibék élve történő ledarálását, fullasztásos megsemmisítését, a leválogatott haszontalan hím fiókákat kamionokba pakolták, lengyel szárnyastelepre szállították, ahol takarmányozták őket. Amint elérték a megfelelő súlyt, a kakasokat levágták, a hús egy része emberi fogyasztásra, a többi állateledel gyártókhoz került.
Azonban ez a szigorítás rést ütött a pajzson: a megsemmisített hím fiókák elkezdtek hiányozni az állatkertek hüllő-szekcióinak takarmányából! Élelmes vállalkozók rágcsáló tenyésztelepeket hoztak létre, hogy egereket, patkányokat szaporítsanak állatkertek számára.
Az in-ovo nem-meghatározás tehát kizárólag a tojásipar – mint láncszem – állatjóléti és fenntarthatósági törekvéseihez járulhat hozzá. Az ellátási lánc teljes egészéhez nem.