Most, hogy Magyarország nemet mondott a sejtalapú húsra – a hagyományos „haszon”állattenyésztés VÉDELMÉBEN, – ami egyébként a jövő kegyetlenségmentes, fenntartható állati fehérjeforrása lesz a világ számos modern, a környezetvédelem iránt nyitott országában….
…felkaptuk a fejünket egy korántsem „aprócska” nagyüzemi hatékonyságnövelő génmanipulációra, ami a még mindig úgynevezett alapélelmiszernek tekintett tojás termelésébe avatkozott bele. Hagyományellenes, de főleg természetellenes módon.
A gyorsított növekedéssel korai és még intenzívebb tojásrakás céljából génmanipulált tojótyúkok testének hormonális pihenés nélkül kell termelnie a tojást ahhoz, hogy a petefészkükből ovulált sejt 24-26 óra alatt megtegye útját, mígnem a kloákájukon keresztül távozzon az évi kötelező 325-330 darab tojás!
Részlet a felkavaró ágazati jelentésből:
„Ha pedig 2000-től vizsgálódunk napjainkig, akkor további erőteljes fejlődésről tudunk beszámolni. Itt lépett be a tenyésztésbe a DNS markerek által segített szelekció, a lifetime FCR és több, a környezetben folytatható szelekció.
Ami pedig a tényleges teljesítményt illeti, az egy tyúkra jutó éves tojásteremlés 325-330 darabra szökkent, és az 1500 gramm élő testtömeg eléréséhez csupán 27 napra volt szükség. Azaz, ha az 1900-as báziséveket 100 százaléknak vesszük, akkor egy évszázad alatt a tyúkok tojástermelése 190 százalékra növekedett, és az 1500 grammos élő testtömeg eléréséhez szükséges idő a kezdeti 120 napról 27 napra mérséklődött – ez a kiinduló 100 százaléknak csupán a 23 százalékát adja. Belegondolni is félelmetes, hogy itt majdnem 100 nappal csökkent a felnevelésre fordított idő.”