A csirkék igazi társas lények, együtt szeretnek élelmet keresni, porfürdőt venni, sütkérezni a napon, családtagjaik társaságában lenni.
A “tojótyúk” kategóriát szelektív tenyésztéssel, mesterségesen hozták létre, akiknek rövid – másfél / két éves létük során egyetlen feladatuk van: maximális számú tojást termelni.
A standard ketreces tartásban a zsúfoltság olyan mértékű, hogy a madarak még a szárnyaikat sem tudják kitárni, nemhogy lépegethetnének vagy futkoshatnának, mint a röpképtelen madarak a természetben. Azért pedig, hogy minél kevesebb sérülést okozhassanak egymásnak a drótketrecekben, érzéstelenítés nélkül levagdossák a csőrüket.
A tojásipar kegyetlensége a tojásból kikelés pillanatával kezdődik, a hímek megsemmisítésével. Felöntik őket a futószalagra, szétválogatják a hasznos nőstényeket a haszontalan hímektől, utóbbiakat bezsákolják és megfullasztják, vízfürdőbe dobják és megfullasztják, vagy elevenen ledarálják.
A tojásiparban világszerte a ketreces tartás a leggazdaságosabb módszer. Egy szabvány A4-es papír mérete nagyobb, mint egy tojótyúk létezésének tere! A ketrec drótja felsértheti lábukat, a munkásoknak esélyük sincs a zsúfoltságban észrevenni az elfertőződött nyílt sebeiket. Az elpusztult madarak akár napokig rohadnak a még élő fajtársaik mellett, mielőtt kiszedik őket a ketrecből.
A tyúkok a természetben évente kb. 12 tojást tojnának. A tojótyúkok hozamnövelő étrendkiegészítővel dúsított takarmánya évi 260-275(-300) darabos tojásmennyiséget követel meg.
Másfél – két éves korukra ezek a kizsigerelt madarak gyakorlatilag elveszítik csontjaik kalcium-tartalmát. Amelyik egyed nem képes termelni az előírt mennyiséget, az szó szerint megy a levesbe. A vágóhídra.